Tegnap egy igen erőteljes üzenetet küldtünk az Unverzumnak a ház vevőjének megtalálásához.
Lomtalanítottunk.
Edit egy héttel ez előtt azt mondta, hogy a jövő héten lomtalanítás lesz, és úgy kezdjek neki a dolgoknak, hogy ami marad, azt fogjuk magunkkal vinni a költözéskor.
Így hát tegnap reggel neki álltam, és szétnéztem a sufniban.
Az elhatározásom az volt, hogy amit egy éve nem vettem a kezembe, annak mennie kell.
Így hát igencsak szép számmal jöttek össze a lomok. Vagyis nem is tudom, hogy minek nevezzem?
Itt van pl. egy 10 méter hosszú LAN kábel. Ez arra alkalmas, hogy 2 számítógépet kössünk össze egy vezeték segítségével, és így gyorsan lehet adatot cserélni. Viszont az én laptopomat egy kéretlen "jóakaró" fizetés nélkül magához vette. Röviden: feltörte az autónk, és a törött hátsó szélvédőn keresztül kivette a csomagtartóból.
Tehát nincs szükségem erre a kábelre. De mi lesz, ha az új helyen mégis használni kell?
Komoly dilemme egy férfiember számára, ígyhát félre tettem a kábelt.
Aztán itt van a sok szerszám, amiket több év alatt szedegettem össze. Vajon fogom-e őket még valamikor használni? Ez is eltartott egy ideig, míg eldöntöttem, hogy azokat hagyom meg, amikkel meg tudom oldani a ház körüli teendőket, hiszen autót szerelni már nem nagyon fogok....
Így hát szépen elment a tegnapi napom. Sokat segített, hogy Edit is erősen tevékenyen vett részt a folyamatban, és este meg is kaptam a dícséretet, hogy le a kalappal, milyen sokat dolgoztam.
Ugyan máskor is dolgozok ennyit, csak nem fizikailag, hanem másképpen, de most különösen jól esett a dícséret, és büszke voltam magamra.
A lényeg, hogy a végére értem a válogatásnak, és most már úgy várjuk a vevőnket, hogy tényleg csak a költözés marad!
Ha még nem láttad a videónkat a házről, és szeretnéd tudni, hogy milyen egy igazán barátságos otthon, akkor csak görgess lejjeb, és ott lesz az előző blog bejegyzésben.