A vasárnapi futás után ugyanazt nem tudtam megismételni, mert a térdeim nem bírták a kiképzést. Érdekes módon az izomláz elkerült, de ez a térd probléma zavart. Most már úgy érzem, hogy sikerült regenerálódni, de nem fogom ismét megerőltetni.

Vagyis maradt az itthoni mozgás, ami sokkal unalmasabb mint azt gondoltam. Mióta megszűnt az edzés lehetőség, és nincs más, mint ez az itthoni mozgás, kész szenvedés minden alkalom.

A gyakorlatokon nem kell gondolkodni, hiszen az elmúlt húsz év adott elég rutint, hogy bármivel tudjak edzeni. Ilyen pl. a lépcső. Van 15 lépcsőnk az alsó, és felső szint között. Elég jó gyakorlás a lépcsőkön való páros lábbal ugrálás. Le-fel, vagy fel-le. Ezzel megyek a feleségem idegeire, mert ahányszor le, vagy fel kell mennem, mindíg ugrálok....

Aztán a reggeli felkelés az ágyból. A hasizom erősítő gyakorlatok, majd a fekvőtámaszok. A térdeim kímélésére csak guggolásokat csinálok, és mindezt úgy, hogy amikor eszembe jut. 

Pl: reggel leugrálok az alsó szintre, megiszom a reggeli lugosító zöld löttyömet, és mielőtt vissza ugrálnék megcsinálok 30 guggolást a korlátba kapaszkodva. 

Szóval nincs igazán egy bizonyos idő csakis a mozgásra kihegyezve. Aztán nemrég megtaláltam a lányom itthon hagyott gumi szalagját, amivel elég sok gyakorlatot lehet csinálni.

A lényeg az, hogy tényleg csak akkor eszek, amikor megéhezek, és szinte egész napra széthúzom a mozgást. 

Hát majd holnap meglátom az eredményt.... de itthon edzést végezni akkor is tök unalmas. 

Holnap majd meglátjuk az eredményt, addig is csak semmi nassi!