Szerencsére a mai napomat ügyesen elrendezte az ídőjárás!

Ma is majdnem másfél köbméter havat kellett a kocsi beálló, és a kerítéskapu közötti szakaszról ellapátolnom, ha nem akarom, hogy a bejárat elé fagyjon a letaposott hó. Ettől jól ki is melegedtem, mert sikerült rendesen túl öltöznöm.

Ez amúgy nem volt baj, mert épp az volt a célom. 

Őszintém bevallva mióta itt lakunk volt már egyszer egy olyan telünk, amikor nem lapátoltam el a havat, és tudom, hogy milyen érzés az, ha az ember azonnal seggre esik, amint kilépett a házból. 

Erről jut eszembe, hogy mekkorát nevettem, amikor a fiatalabbik vizslánk ki futott az utcára, és a havas jeges úton kicsúszott a 2 hátső lába, és a szemközti hóbucka fogta meg......

Ebből már nem szeretnék többet. Tehát a mai nap ez volt a mozgás, és ez egyébként nekem a kinti mozgásból már elég is volt. 

Persze tudom, hogy ha itt lett volna az unokám akkor biztos lett volna szánkó húzás, is, de ha nincs itt, akkor az embernek semmi kedve a hóban futkározni. 

Helyette inkább a lakásban csináltam meg még azokat a gyakorlatokat, amiket tegnap is. 

Ja, ma nem volt gesztenye püré, helyette volt csokis muffin...

Na a hét végén ki fog derülni, hogy mit értem el, addig is maradjatok soványak!