Akkor miért futottam mégis az eddiginek majdnem a dupláját tegnap? 

A fiamék mégsem jöttek át, és itt van egy kolbásszal töltött egybesült karaj, aminek olyan illata van, hogy ember legyen a talpán, aki ezt ki hagyja. Én nem hagyom ki. Tudod, a kísértés, és minek ellenállni, ha utána futni is lehet...

Tehát tegnap is futottam, igaz, most előtte rendesen bemelegítettem. Azt vettem észre, hogy most már könnyebben mennek a mozdulatok, és kevésbé vagyok merev. És mintha az izomláz is kevésbé tartana vissza. 

A ma reggeli mérlegelés eredménye: 91 kiló, vagyis gyakorlatilag nem jött vissza semmi, pedig volt evés...

Ma ugyan süt a nap, de nem tudok futni, mert du. egy megbeszélésre kell mennem. Így marad az itthoni mozgás. Remélem, hogy sikerül elvesztenem így néhány dekát, mondjuk úgy 90-et...

Majd leírom, hogy milyen gyakorlatokat találtam ki. 

Addig is jó mozgást, és finom, de kevés falatokat!