Azt hiszem, ezt facsartam ki tegnap a trikómból! Ugyan éhes egy csöppet sem vagyok, de a reggeli ágyból kimászás fél órámba került. (Még) Nem az izomláz miatt, hanem mert kitaláltam magamnak, hogy mielőtt még felkelek, elfordulok az ágyban kilencven fokot, és lelógatom a lábam az ágyról. A csípőm így pont az ágy szélén volt, és a lábaim meg könnyedén a levegőben tudtam tartani, a derekam erőltetése nélkül. 

Mindkét lábamat felemeltem, hogy vizszintesen legyenek a levegőben, és számoltam a fali órán, hogy meddig bírom így. 2 és fél perc volt. Soha se hittem volna, hogy ilyen hosszú 2 és fél perc...

Amikor megint össsze szedtem magam, akkor azt csináltam, hogy felhúztam a lábaim, és kinyújtottam a levegőben. Ebből 30 ment, majd pihanés. 

A következő gyakorlat a lábemelés volt. A kinyújtott lábakat a földről felemeltem addig, amig bírtam. Ebből is 30 ment. 

Csak ez után mentem a fürdőbe mérlegelni, és délig éhes sem voltam. Megint lencsét ettem, mert finoman készítette el a párom. Délután 2 után vágtam neki a következő napi futásnak. Hideg szél fújt, de száraz volt a levegő. Mondhatnám, hogy jólesett a futás, de ez nem lenne igaz. Ugyan jobban ment, mert többet tudtam futni, mint tegnap, és gyorsabban megjártam oda -vissza, de még meg csináltam 40 fekvő támaszt, miután hazaértem. 

Viszont utána csak egy jó forró fürdő segítségével tudtam valamennyire regenerálódni.