Reggel az ágyban fekve azon tűnődtem, hogy az orvosi szaklapokban vajon szerepel-e, hogy az emberi talpat hány izom tartja? Mert biztos, hogy nekem eggyel több van. 

Érzem minden izmomat, de nem csak a talpamban, hanem a lábszáramban, a combomban, a fenekemben, a hátamban, talán csak a nyelvemben nem. 

Még fekve rájöttem, hogy a leggazdaságosabban úgy tudom a saját sípcsontom mellett lévő izomból kimasszírozni az izomlázat, ha a másik lábamat keresztbe téve a boka csontommal masszírozom magam. 

Szerencsére a hasizmaimat tegnap nem erőltettem túl, ezért e tegnapi gyakorlatokat ma is meg tudtam csinálni. Csak most háromnegyed óra alatt. Mert közben igyekeztem az izomlázat eltüntetni olyan helyekről, ahol nem is tudtam, hogy izom van.

Viszont a mérleg 90,8 kilót mutat! Edit (a feleségem) mondta, is, hogy vigyázzak, mert még a végén úgy lefogyok, hogy el fog fújni a szél...

Tudom, hogy vannak nézetek, ahol a férfi 100 kilónál kezdődik, és a többi csak karácsonyfadísz, én tudom, hogy ha ezt a súlyt elérném, akkor csak daruk segítségével tudnék mozogni.  

Tegnap este leesett a hó. Hurrá, akkor ma nem futok!!!! 

Viszont az asszony egybesült karajt készít, és talán ma jönnek a fiamék is...

Mi lesz, ha mégse? Sok mindennek ellent bírok állni, csak a kísértésnek nem. 

Majd holnap megírom, hogy mi volt. Addig is tartsatok ki. És ne (nagyon) csábuljatok el!