Tegnap még azt gondoltam, mondjuk inkább azzal áltattam magam, hogy a héten mindent megtettem azért, hogy 90 kiló alá menjek. Kevesebbszer ettem, és többet mozogtam, mint az előző 3 hónapban együtt.

Kezdtem magam jó érezni a bőrömben. Már nem gondoltam, hogy egy felfújt bálna vagyok, és mást már nem is kell tennem, hogy elérjem a régi 80 kilós súlyomat. 

Erre mit mutat ma reggel a mérleg? 90,4 kiló! Hiába álltam lábujjhegyre, akkor is annyi volt. Gyorsan kinyitottam a fürfőszoba ajtaját, hátha sikerül a feltorlódott gravitációt kiengednem, de ez a trükk sem változtatott az eredményen.

Pedig én már azzal az elvárással álltam fel a mérlegre, hogy most már biztosan 90 alatt leszek, de a tények makacs dolgok, és be kell látnom, hogy át kell alakítanom a mozgással kapcsolatos hozzáállásomat!

Ezen felbuzdulva a reggeli bemelegítés után 6-szor páros lábbal felugráltam a lépcsőkön, ami 100 lépcsőnek felel meg. Na, ettől jól kimelegedtem, kicsit meg is izzadtam. Utána a 120 lábemelésre már alig maradt bennem kitartás, de végigszenvedtem.

Mit mondjak? Akár unalmas, akár nem, ha szeretném a régi nadrágaimat felvenni, akkor meg kell csinálni, nincs mese. 

Most azon gondolkodok, hogy miként lehetne az edzéseket élvezetessé tenni......

Ötletek??? 

Amint átlépem a 90-et írok, addig is csak semmi nassi!!