Minden észrevételt, gondolatot, megjegyzést, ami előrébb visz minket, szívesen fogadunk!

 Szia!

Ezt a videót június 4.-én csináltuk Bánhidi Józsival. 
Ha még nem ismered Őt, akkor gyere el a július 10.-i Siker orientációs tréningünkre. 

 Hihetetlen, hogy milyen érdekes ez az átalakulás!!

A tegnapi mérés eredménye 87,9 viszont be tudom gombolni a kedvenc fekete nadrágomat, azt, amelyiket még felrángatni is gyötrelem volt ez előtt másfél hónappal!

Szóval míg a súlyom alig változott, de az úszógumi, ami megakadályozta még azt is, hogy könnyen be tudjam kötni a cipőfűzőm, kezd lassan vékonyodni.

Sőt, már a lábujjaimat is meg tudom érinteni, amikor nyújtott lábbal lehajolok.

 A mi családunkhoz - mint mindenkiéhez, akinek testvére van - tartozik a tesóm családja is.

Ma büszkén mutatta meg a 2 lányunokájának eredményeit, akik az apjuk nyomdokait követve egy nem lányos sportot, a rögbit választották. 

Ugye. hogy NEM átlagos család? 

Én azt gondoltam, hogy majd elmúlik ez, ha eljönnek a nehézségek, és komolyabb fizikai munkát is bele kell majd tenniük. 

De nem. Kitartottak, végigcsinálták, és itt az eredménye:

 Ugyan van még egy nap a hónap végéig, de én már igen kiváncsi voltam, hogy mi lett az eredménye a munkának.

Azt is írtam, hogy volt időszak, amikor hirtelen nem tudtam, hogy mi legyen, hiszen váratlanul felugrott a sűlyom. Tudom, hogy ilyenkor sokan feladják, én viszont kitartottam.  Ennek köszönhető, hogy a fizikai állóképességem ismét a régi.

 Szombaton (23.-án) este már 89,3 volt a súlyom, ami igencsak pozitív visszajelzés volt! 

Ennek örömére vasárnap még megfejeltem a mozgást, mert délután volt egy kellemes 1 órás kutyasétáltatás, és a tékába is visszavittem a DVD-ket, ráadásul végig tudtam futni a távot is, ami az év elején egyáltalán nem volt mondható.

És még a térdeim sem úgy reagáltak a hidegre, mint legutóbb, vagyis semmi reakció nem volt. Semmi fájdalom, semmi nyilallás.

És mivel én egy hős vagyok, aki ilyen dolgokat tud csinálni, megajándékoztam magam egy Balaton szelettel.

 Azt tudtuk, hogy a gyerekek, és a kutyusok mindíg jó barátságban voltak, mégis nagyon szívmelengető a saját családunkban is megtapasztalni ugyanezt.

Dalmácska (most) még egyetlen kutyus barátja Ellie. Vele biztonságban érzi magát, és Őt meg meri fogni. A többi állattal egyenlőre úgy van, hogy jobb a 3 lépés távolság, habár nagy élvezettel nézi Őket. 

Ellie az egyetlen, akit ilyen közel enged magához, és akivel ilyen jó barátságban van.

Ez a videón is látszik, mint ahogy az is, ahogy ez a barátságos jószág viselkedik Dalmával:

 Ma január 23.-a van, és a ma reggeli súlyom 89,6 kiló volt!  

A Facebookon keresztül egy barátom azzal bíztatott, hogy "csak" 21 napig kell csinálnom valamit, és akkor már szokássá válik, és nem kesz nyűg. Igaza van. 

Nem álltam le, és minden reggel megcsináltam a páros lábemelést, mielőtt meg egyáltalán kikászálódtam volna az ágyból. 

 Tegnap még azt gondoltam, mondjuk inkább azzal áltattam magam, hogy a héten mindent megtettem azért, hogy 90 kiló alá menjek. Kevesebbszer ettem, és többet mozogtam, mint az előző 3 hónapban együtt.

Kezdtem magam jó érezni a bőrömben. Már nem gondoltam, hogy egy felfújt bálna vagyok, és mást már nem is kell tennem, hogy elérjem a régi 80 kilós súlyomat. 

  Eltelt megint egy hét, és holnap reggel megint mérem magam, mert azért az eredmény fontos, és motivál.